Megértését köszönjük! A film még nem található meg a műsoron.
16 Galéria: Pompás film lett Az utolsó Jedik Fotó: null Aki attól tartott, hogy Rian Johnson, aki a Brick, a Brothers Bloom és a Breaking Bad után végre nem B betűs című filmet rendez, majd fog egy ív jobb minőségű indigót, és átsatírozza A Birodalom visszavágot, az nagyon kellemesen fog csalódni. Az utolsó Jedik nem másolat, nincs benne gömbbe szuszakolt, bolygópusztító szuperfegyver, és nem fagyasztanak benne senkit karbonitba. És mégis, ha hasonlítani, vagy megfeleltetni kellene az eredeti trilógia valamelyik filmjének, akkor habozás nélkül A Birodalom visszavágot mondanám, a cselekményt illetően legsűrűbb Star Wars-filmet, amiben pont úgy ülünk fel az érzelmi hullámvasútra, mint most 153 percre. Az utolsó Jedik egy meglehetősen hosszú film, a két és fél órás játékidő talán indokolatlan is, a középső harmadban lehetett volna feszesebbre húzni a jeleneteket, és legalább 15 percet kihajítani belőle, de a Lucasarts/Disney látott valamit Johnsonban, ami J. Abramsben nincs meg, és talán ezért engedtek neki kicsivel nagyobb teret.
A Daisy Ridley-vel (Rey) közös jelenteikben van feszültség bőven, mintha a jóisten is egymásnak teremtette volna ezt a két embert. Az utolsó Jedik valóban a legjobb Star Wars-film A Birodalom visszavág óta. Sikerült úgy szólnia mindenkinek, hogy közben nem lett gagyi és szirupos, megmaradt az a bája, ami még a rém csikorgós, Lucas rendezte második trilógiát is jellemezte, és képes volt annyit újítani a klasszikus elemeken, hogy friss és releváns tud maradni a nagy képregény- és szuperhősfilmzajban.
A Star Wars: Az utolsó Jedik Hajnala médiaprojekt, a Star Wars: VIII. rész - Az utolsó Jedik című filmhez kapcsolódó regényeket és ifjúsági regényeket, képregényeket, referenciakönyveket, fiatal olvasóknak szánt képeskönyveket és foglalkozatókönyveket fogja össze. Magyarországon a 2017 szeptemberétől a film megjelenéséig kiadott, olyan könyvekre, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak az új trilógiához, kötelezően a médiaprojekt logójával kell, hogy megjelenjenek, a Lucasfilm szabályozása szerint, még akkor is ha a külföldi kiadás korábbi megjelent változata nem volt a projekt része. Ilyen például a Bolygók és helyszínek című referenciakönyv, melyet külföldön a Star Wars: VII. rész - Az ébredő Erő kapcsán jelentettek meg. border="1" cellpadding="4" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse; font-size: 95%;" Borító Cím Író(k) Megjelenés R Phasma Delilah S. Dawson Hazai: – Külföldi: 2017-09-01 Canto Bight Ez a könyv egy gyűjteményes kötet, mely a Cantonica bolygón található, Canto Bight városban játszódó rövid történeteket fogja össze.
Az egyik ok, hogy mindenképpen meg fogom még egyszer nézni a filmet az pont ő, mert hallani szeretném az eredeti hangját is. Laura Dern rutinból el tud játszani mindent a munkaügyes Gizikétől Leia hercegnő egyetemi havernőjéig, bár nem feltétlenül az ő babamását fogja kérni senki karácsonyra. A Kelly Marie Tran alakította harmadik fontos újonc már más tészta, a melós csaj figurája nekem a film egyik legkellemesebb meglepetése volt, látszik, hogy sokat dolgozott rajta Jonhson. Finn és Poe, azaz John Boyega és Oscar Isaac Han Solót helyettesítik a filmben, mindkettőjükben van valamennyi a nagypofájú csempészből, de Finn figurája így is összetettebb és érdekesebb, Poe most egy picit egydimenziós lett a "lőjünk szét mindent, kérdezzünk később" attitűddel. Hamill mellé hatalmas meglepetésemre Adam Driver nőtt fel, akit én eddig nem nagyon szerettem, sőt, nem is értettem, mit keres ilyen szerepekben (bezzeg a Logan Luckyban, na, ott sírtam a röhögéstől minden megnyilvánulásán), de az előző fimben simán hisztis hülyegyereknek ábrázolt Kylo Ren a kezében nagyon jó szereplő lett, a karakterfejlődése nagyszerű, organikus és hiteles.
Fura, de a most felnövő generációnak inkább ezt a filmet javasolnám beszállónak, és magyaráznék hozzá fél órát, mint Az ébredő Erőt, ami csak a BB8 nevű roboton keresztül beszél a gyerekek nyelvén, és Az utolsó Jedik mellett inkább csak egy nosztalgiaparádénak tekinthető. Ettől még kiemelt szerep jut a két veteránnak, Mark Hamill csapzott hajú, szakállas, morcos öreg Jediként pedig sokkal jobb, mint bármikor volt a franchise-ban. A Oscar-kampányt kicsit túlzásnak érzem azért, de Hamill tényleg nagyon jó végig, ahogy Carrie Fisher is, aki arról igazán nem tehet, hogy a film legbénább jelenete pont az ő nevéhez fűződik, ez bizony a forgatókönyvíró Rian Johnson sara. A film szép búcsú Fishernek (és ezzel nem spoilerezek, a forgatás után meghalt, a filmet neki dedikálták), nehéz könnyek nélkül nézni Leia tábornok jeleneteit, de ez megint csak azoknak bír kiemelt jelentőséggel, akik ismerik az eredeti trilógiát, egy kezdő Star Wars-nézőnek nem épülhetett ki ez a fajta érzelmi kötődése. Az új szereplők közül Benicio del Toro karaktere kissé sablonos, de a színész eladja a figurát.
Érezzük a mélységet, a távolságot, úgy láttatja az eseményeket, mint egy sportközvetítést, 2017-ben ilyen plánokkal és vágással kell dolgozni. Van olyan űrcsata, ami a Battlestar Galactica egyes jeleneteire emlékeztet, a jelenetek feszültek, és egyszerre tudnak grandiózusak és intimek lenni, és ugyan túl sok logika a mai napig nincs bennük, de aki bármiféle következetességet vagy értelmet vár az ilyen jelenetektől egy olyan sagában, amiben mindig valami nagyon kis helyre kell betalálni az erre legalkalmatlanabb járművel, az eleve rossz filmre ült be. Az utolsó Jedik legnagyobb erénye nem is a látvány, hanem az, hogy úgy mozgatja a szereplőket és a szálakat, hogy nincs igazán üresjárat, és szinte észrevétlenül vált paradigmát. Jóval több a vizuális és verbális humor, és az eddigieknél is jobban a gyerekekre hegyezték ki a filmet, de nem olyan erőszakosan és bénán, mint a Baljós árnyakban, hanem úgy, hogy a kölykök simán találhatnak maguknak fogódzót, tudnak azonosulni a szereplőkkel, és megkapják ugyanazt az élményt, amit annak idején mi is az egyszerű parasztgyerek útját figyelve.
És bízták rá a következő, teljesen új, nem a Skywalker-sagát folytató trilógia felépítését is. A film történetéről és konkrét fordulatairól semmit az égvilágon nem vagyok hajlandó elárulni, mert ebben a filmben legalább vannak olyanok. Tényleg lehet rajta izgulni, és nem egy esetben nagyon nem az történik, amit rutinos Star Wars-fanként vár az ember, sőt, pár momentum miatt legszívesebben most azonnal újranézném elölről. Szóval, mindenki jobban jár, ha csak nagy vonalakban annyit tud, hogy szó szerint Az ébredő Erő végén vesszük fel a történet fonalát, Rey igyekszik megismerni önmagát és az Erőt Luke Skywalkernél, de amit a remeteként élő Jedi lovagtól kap, az nem feltétlenül találkozik az elvárásaival. Az ellenállás menekül Első Rend és Legfőbb Vezér Snoke elől, vannak nagy űrcsaták és látványos szárazföldi összefeszülés is, előkerülnek a ráncfelvarráson átesett lépegetők, és Johnson pár beállításban földig hajol A Birodalom visszavág előtt, amit nem lehet nem könnyes szemmel és tapsolva nézni.
Saladin Ahmed Rae Carson Mira Grant John Jackson Miller 2017-12-05 Leia, Princess of Alderaan Külföldön ezt a könyvet az úgynevezett fiatal felnőtteknek készült regények kategóriába sorolják.