"Egy 1919 szeptemberében kelt hosszabb naplóbejegyzés tanúsítja, hogy az otthontalanság tapasztalata valóban alapjaiban érinti az írói identifikáció elbeszélését is" – írja Schein Gábor Füst Milán Naplójának zsidó vonatkozásairól szóló esszéjében (A "zsidó" Füst Milán Naplójában, Literatúra, 2011/3). Az idézet sértettség, identitásbizonytalanság, némi öngyűlölet, de hűség jegyeit egyaránt mutatja: "Nem vagyok itthon saját hazámban (... ) Tekinteteket érzek magamon, – mérlegelnek, – védekeznem kell, – mint egy rühes állat: szégyenkezem, futok, hogy valami hibám van. (... ) Nemrég volt egy pillanatom, melyben azt gondoltam, hogy ki kell térnem, – nem félelemből, hanem mert nem köt engem sem a valláshoz, sem a fajhoz semmi, – keresztény nevelésben részesűltem, a keresztény gondolat jobban foglalkoztatott 15-16 éves koromban, mint bármi – s ezenfelül: – nincs okom, hogy vállaljam e mártíriumot: rokonaim rosszak voltak hozzám s a zsidóság nem különben... De aztán meggondoltam s a megvetés és gőg nem hagyott így tennem.
Állapotfotók A borító enyhén kopottas, a lapélek és néhány lap kissé foltos. Állapotfotók
Jobb leszek‑e, vagy más a keresztvízzel? (... ) Mi vagyok én, – nem azok közzé tartozom-e, akik a vallásokon felűlállanak, mert inkább törekszenek jók lenni és tökéletesedni, mint a többiek... nem azok közzé-e, akik tanítanak s taníthatnak? " (Füst Milán: Teljes Napló I. 482. Fekete Sas Kiadó, 1999. ) A Napló számos pontján található a "zsidó" magatartással, gondolkodásmóddal szembeni kritika, amely értelmezhető interiorizált gyűlöletként is, de éppen a mély önreflexióval bíró értelmiségi kritikájának is tekinthető az ennek híján lévő nyárspolgársággal, kispolgársággal, parvenü mentalitással szemben. Mindez rokonítható a zsidóság hagyományából merítő tanítói, etikai, prófétai attitűddel, mely a csoportidentitás mellett a nemzetek feletti humanitás eszméjét is kínálja. 1924: "Zsidók!... Zsidó származás... ma szégyen s mintha átkozottak, megbélyegzettek, alsórendű származást akarnának megjelölni evvel a szóval, hogy zsidó. S hogy Krisztus és apostolai és a próféták, akiknek szobrai ott állanak keresztény templomokban... hogy ezek zsidók, rőt hajú, héberűl beszélő zsidók voltak... erre senki nem akar emlékezni!
A magyarokhoz I. A magyarokhoz I. címe is sejteti, hogy ez a vers egy óda. A megszólított a magyar nép, a magyarok hoz, a magyarok ról is szól a költemény. Már az első sor (" Romlásnak indult hajdan erős magyar") megfogalmazza az idő- és értékszembesítés t, ami a romantika magyar irodalmára nagyon jellemző. Két idősíkot szembesít, a múltat és a jelent, és ezekhez értékeket kapcsol, amiket szintén szembeállít egymással. A múltra a dicsőség jellemző (" hajdan erős magyar"), míg a jelenre az elsatnyulás, elértéktelenedés. Erre a szembenállásra fel lehet építeni a vers értelmezését. A túlzások és a nagy ellentétek – a romantika kedvelt eszközei – végigvonulnak a versen. " Nyolc századoknak vérzivatarja közt/ Rongált Budának tornyai állanak ". A honfoglalás óta sok mindent átélt az ország, de nem pusztult el. " Budának tornyai " nem csak a város, hanem az egész ország megmaradását jelképezik. A vár – és a haza -, ami sok " vérzivatart " és " ádáz ostromokat " kiállt, a " mostani " erkölcsök áldozata lesz.
Berzsenyi Dániel a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, de már művei megelőlegezték a következő korszakot. Élete és művészete tele van kettősséggel és feloldhatatlan ellentétekkel. A magyar Horatiusnak nevezik, mivel az ókori római irodalmár elvét követi, az aranyközépszert, vagyis a végletektől mentes életet kell élni. Az óda metrikus, vagy kevésbé metrikus formában, ünnepélyes, emelkedett hangon énekel meg valamilyen magasztos tárgyat, eseményt, eszményt. Szólhat szeretetről, barátságról, hazaszeretetről. Szerkezete keretes, megszólítással kezdődik. Két azonos című ódája szól a magyarokhoz: A magyarokhoz I. és A magyarokhoz II. A magyarokhoz I. 17 éven keresztül készült, csiszolódott majd 1813-ban kiadásra került. A magyarokhoz II. 1807-ben adta ki. A két címben megszólítja a magyar nemzetet. Mindkét ódában a nemzet hanyatlása, az erkölcsök romlása, a hajdani dicsőség a téma. A költő célja a figyelemfelkeltés és buzdítás, és a tetszhalálából életre keltendő népéhez szól benne Berzsenyi.
A magyarokhoz II. szerkezete kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb (mondhatni "klasszicistább"), mint A magyarokhoz I. című ódáé, amelynek párverse. Terjedelmét tekintve rövidebb, s annak lemondó, pesszimista hangjához képest itt a jövőbe vetett hit érződik. Szerkezetileg világosan két 3-3 versszakos egységre tagolódik. Az 1. egység (1-3. versszak) erőteljes felütéssel kezdődik: a nyitó képet, a háborgó tenger képét Alkaiosztól kezdve Horatiuson át sok költő használta a háborús dúlások, a történelem viharázásának érzékeltetésére. A versindítás tehát egy általános megállapítást tartalmaz: mindenhol háború dúl.
Témá ja dicsőség és hanyatlás ellentéte. A költő célja a tanítás: Berzsenyi Dániel nevelni akar alkotásával. Az első sor ellentétére épülő szöveg sűrítve, tételmondatszerűen megfogalmazza a vers gerincét képező állítást, dicsőség és hanyatlás ellentétét. A lírai én a jelen kétségbeejtő zűrzavarában a múlt példáihoz fordul, a múltbéli erős nemzetet szembesíti a jelen pusztuló, hanyatló magyarságával. A szerkezet és a problematika is konvencionális. A magyarokhoz I. izgatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. Az egészet áthatja a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. A vers pátoszát a reménytelenség hevíti, mely nemigen lát semmi reményt a romlás megállítására. A kulcsszó az erkölcs. Ez az oka a nemzet hanyatlásának, sőt, menthetetlen pusztulásának. Kifejezőeszközök: metaforák, hasonlatok, ellentétek, kérdés, felkiáltás, túlzás (hiperbola) Képhasználatában Berzsenyi gyakran él egymástól távol eső jelenségek összekapcsolásával, pl. " századoknak vérzivatarja ", " századok érckeze ".
E mellett érvel a vers első része és az utolsó két sor is. Egy szabad és lelkes nemzet bármit elérhet. A nagy történelmi eseményeket nem a tömeg, a sokaság nyeri meg, nem a testi, hanem a lelki fölény. A vershez Kodály Zoltán írt zenét. ludimagister lásd még: Klasszicizmus és romantika Berzsenyi költészetében – ódák és elégiák