Itt már nem volt elég a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, a Munkásőrség Központi Énekkara is besegített. (És még mondják egyesek, hogy a művészet ki tud bújni a mindenkori központi ideológia alól… Egyébként ki tud. ) Indulj az útra, és vissza ne nézz! Múltad a fájó bús ezer év. Rád ragyog végre a fényteli nap. Boldogan, vígan zengd hát a dalt! Április négyről szóljon az ének, Felszabadulva zengje a nép! Érctorkok harsogva zúgják a szélnek Felszabadítónk hősi nevét! Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, Lenin, Sztálin, élőben és szobrok formájában, vörös csillag, orosz tankok, Rákosi Mátyás Kultúrház, a korszak teljes kultúrtörténeti arzenálja. Természetesen a zenei lassítás, a giccses kitartás itt is kötelező elem, melyre a kor karnagyai szintén előszeretettel erősítettek rá vezénylő mozdulataikkal és örömteli arckifejezésükkel. A legszerethetőbb dal mind zeneileg, mind szövegileg a következő: Április 4., kedves ünnepünk! Szép életet te hoztál nekünk. Zengi a dal szívünk örömét, Mert e napon szabad lett a nép.
És akkor döntse el mindenki, Hérodotosz, Ciceró vagy Hegel mellé teszi le a voksát.
Utólag egy társadalom mindig kissé másképp tekint az ünnepeire, főleg, ha azok mára már nem ünnepek. Egykor azonban életünk, s azóta történelmünk és emlékezetünk részei voltak, miért törölnénk el, hiszen ugyanúgy illeszkednek a történelmi fejlődésbe, szükségszerűségbe vagy épp a visszaemlékezésbe, ezt ki-ki maga döntse el. Ahogy azt is, hogy a hérodotoszi vagy cicerói mondással ért egyet, miszerint a történelem az élet tanítómestere, vagy Hegellel, aki úgy vélte, a történelem legfőbb tanulsága, hogy a népek és kormányok soha semmit nem tanultak belőle. Jómagam emlékszem, ahogy a legszebb orgánumú, legjobb tanulókat válogatták a Kossuth Lajos úttörőcsapat (hogy hányas számú, mea culpa, nem emlékszem) kisdobosainak és úttörőinek körében, akik kiváltságosnak érezhették magukat, ha elszavalhatták egy-egy kurzusköltő mára talán szégyellt versét, becipelhették a tornaterembe a nagy ünnepi zászlót, nem szólva a kötelező, harsogóan jubiláló kórusművekről, melyek a mindenkori boldog ifjúság ajkáról csendültek fel.
Nézzük a hazánk felszabadítására, a náci megszállás és a fasiszta uralom felszámolására írott, örökbecsűnek immár nem nevezhető szongokat, melyek azonban leválaszthatatlanok a kor közoktatásáról, kulturális és zenei életéről és történelmi emlékezetéről is. HŐS, HÁLA, SZABADÍTÓ, ZENGŐ ÉNEK, FELVIRRADT NAP, ZÚGÓ KÜRT, HÍVÓ ZÁSZLÓ, HARSOGÓ ÉRCTORKOK, FELSZABADULT NÉP. Ezek az állandó szókapcsolatok, unásig ismert és énekelt toposzok hagyták el kis- és nagyobb iskolások százezreinek ajkait az iskolai ünnepségeken, miközben azt sem tudták szegény jámborok, minek is hálálkodnak ennyire, mit is ünnepelnek ilyen túlzott magasztossággal és kötelező hévvel. A F énylő április négy bár borzasztó zenéjű, primitíven egyszerű, mozgalmi és dalárdaszerű, még nem a legrosszabb az alkalomra írott műremekek közül. Ha hiszik, ha nem, Bacsó Péter írta a szövegét (a filmrendező számos dalszöveggel is "dicsekedhet"); vezényli a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának alapító karnagya, Csányi László. A felvételt természetesen a kor egyedüli lemezkiadó potentátja, a Hungaroton készítette.
-én, vagy május 1. -én vittek virágot az üttörők a tribünre? 1949 1953 1955 Magyarország felszabadításának napja vagy a felszabadulás ünnepe 1945. április 4., a Magyar Népköztársaság állami ünnepe 1950. április 2-től 1989-ig. Az elnevezés alkalmazhatósága – hogy a szovjet hadsereg felszabadítónak, tevékenysége felszabadulásnak tekinthető-e a mai demokratikus körülmények között – máig heves viták tárgya. A nemzetiszocialista Németország megszálló katonáinak kiűzése és a nyilaskeresztes hatalom megdöntése egyben Magyarország szovjet megszállásának kezdete is volt. Egy rövid, demokratikus jellegű periódus után, 1948-tól a szovjetek sztálinista diktatúrát vezettek be Rákosi Mátyás irányításával. Április 4-ét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletében nemzeti ünneppé nyilvánította. Minden évben ezen a napon emlékeztek meg a Magyarországon elesett szovjet katonákról. A felszabadulásra való megemlékezés katonai díszszemlékkel, az elesett katonák sírjainak megkoszorúzásával történt.
A Felszabadulás dala egy a Rákosi -diktatúrában íródott mozgalmi dalok közül, amely április 4. -ét, Magyarországnak a szovjet hadsereg általi felszabadításának napját dicsőíti. Szerzője Rossa Ernő zenepedagógus IPI 00065681555 (szöveg és zene). [1] [2] [3] A dal nemzetközi azonosítója T-007. 127. 129-8 (Előadó: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekar és gyermekkar) Szöveg [ szerkesztés] Eredeti magyarul [4] Indulj az útra és vissza ne nézz! Múltad a fájó bús ezer év. Rád ragyog végre a fényteli nap. Boldogan, vígan mondd hát a dalt! Refrén: 𝄆 Április négyről szóljon az ének, Felszabadulva zengje a nép. Érc torkok harsogva zúgják a szélnek Felszabadítók hősi nevét! 𝄇 Dörgött az ágyú és zúgott a gép! Vérzett a föld és zengett az ég. Győzött a szovjetek hős serege. Századok könnyét így mosta le. Refrén Jegyzetek [ szerkesztés] Külső hivatkozások [ szerkesztés] A dal szövege és kottája A dal mp3 formában [ halott link] A felszabadulás dala (Youtube) Hanglemez lajstromszám: LP 5009 Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap