Augusztus 6-án indult el Poeltenberg Ernő vezérőrnagy és Beniczky Lajos alezredes a második magyar államirattal, melyben a kormány megüzente, hogy a magyar nemzet az események akkori állása szerint szívesen látná, ha Szent István koronáját valamelyik orosz nagyherceg viselné. (A harmadik, a koronát legnyíltabban felajánló államiratot augusztus 10-én fogalmazta meg Kossuth, de már nem tudták elküldeni. ) Paszkevics, az orosz fővezér azonban nem fogadta a követeket. Az ő nevében tábornoka, Rüdiger rövid levélben azt válaszolta Görgeinek, hogy hadserege csak katonai kérdésekről tárgyal és csak a hadsereggel, politikai kérdésekkel a magyar félnek az osztrákokhoz kell fordulnia. Az elutasító üzenettel augusztus 10-én, a temesvári csata utáni napon érkezett meg Poeltenberg az Aradon tartózkodó Görgeihez, akit így a kormány már hiába hatalmazott fel az oroszokkal való béketárgyalásra. A fegyverletétel [ szerkesztés] Haynau és Paszkevics a csatatéren Metszet Izsó Miklós A haldokló honvéd című szobráról (Vasárnapi Ujság, 1870 [1]) 1849. augusztus 13-án, hétfői napon itt tette le a fegyvert a magyar honvédsereg Rüdiger tábornok előtt.
1849. augusztus 13-án adta meg magát az Arad vármegyei világosi vár alatt, a szőlősi mezőn az utolsó ütőképes magyar haderő, a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr vezette feldunai magyar hadsereg Rüdiger (Rigyiger) orosz lovassági tábornoknak, ezzel elbukott a szabadságharc. A magyar honvédsereg 1849 tavaszán visszafoglalta az ország nagy részét, majd április 14-én az országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. I. Ferenc József, a fiatal osztrák császár büszkeségét félretéve, gyengeségét beismerve május elsején Oroszországtól kért segítséget. Miklós cár kétszázezres sereget küldött Magyarországra, ekkora orosz haderő még a napóleoni háborúk idején sem járt külföldön. A szabadságharc sorsa megpecsételődik A június 17-én kezdődött intervenció megpecsételte a szabadságharc sorsát, a két ellenségtől is fenyegetett honvédsereg visszavonulva újabb és újabb területek feladására kényszerült. A Nemzeti Múzeumban nyílt kiállítás Görgei Artúr honvéd tábornok valós alakját és megítélésének változásait mutatja be, előtérben az 1848–49-es szabadságharc és forradalom csatáit bemutató makett (Fotó: MTI/Balogh Zoltán) Fjodor Vasziljevics Rüdiger már júliusban fegyverletételre szólította fel a fővezér Görgei Artúrt, aki a küldötteket a kormányhoz utasította.
Világosi fegyverletétel (magyar festő, 19. század közepe) A világosi fegyverletétel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentette, amely után az osztrákok részéről véres megtorlás következett Haynau osztrák hadvezér rémuralma alatt. A teljesen összeépült és azelőtt gyönyörű szőlőktől környezett két község, Magyarvilágos és Románvilágos felett emelkedik a világosi vár omladozó falaival, ahol (a szöllősi mezőn) 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Görgei Artúr magyar honvédhadserege I. Miklós orosz cár inváziós hadserege előtt. Előzményei [ szerkesztés] Az orosz intervenciót követően már csak az idő kérdése volt a szabadságharc vége. Az utolsó fontos momentum a temesvári csata volt, amely után már csak két lehetőség maradt a magyar honvédek előtt: a teljes fizikai megsemmisülés vagy a kényszerű megadás. Görgei leteszi a fegyvert Rüdiger előtt a Világos melletti szöllősi síkon Görgei már július 21-én fegyverszüneti ajánlatot kapott Hruljov (németesen: Chruloff) tábornoktól, amit Kotljarovszkij (németesen: Katlaroff) huszárkapitány és gróf Rüdiger tüzér hadnagy adott át neki, amikor Rimaszombatnál táborozott.
A VILÁGOSI FEGYVERLETÉTEL EMLÉKNAPJA 1849 augusztusában, a magyar szabadságharc katonai összeomlása után az utolsó használható haderő Görgei Artúr majd 30 ezer főt számláló hadserege volt. Görgeinek nem sok választása maradt: vagy az osztrákok (Haynau), vagy az oroszok (Paszkievics) előtt teszi le a fegyvert, vagy szélnek ereszti katonáit. Ez utóbbi lépéstől a déli magyar hadsereg felbomlásának szörnyű képe rettentette vissza – joggal. Haynautól nem sok jót várhatott, míg az oroszok legalább a fegyvert letevők életét garantálták. Az osztrákok előtt való meghódolást úgy értelmezhette volna a külvilág, hogy egy törvénytelen lázadás bukott el, a lázadók pedig meghódoltak a törvényes uralkodó előtt. Az oroszok előtti – feltétel nélküli – fegyverletétel mást üzent; azt, hogy Európa két legerősebb katonai hatalmának seregeivel szemben nincs mód további fegyveres ellenállásra, mert csak értelmetlen tömeges pusztulás az eredmény. 1849. augusztus 13-án az ekkorra már teljhatalommal felruházott Görgei Artúr – Kossuth Lajos augusztus 11-én lemondott a kormányzóelnöki tisztségről is – Világosnál letette a fegyvert Rüdiger orosz tábornok előtt, jelezve ezzel azt is, hogy nem ad fel semmit a forradalom és szabadságharc eszméiből.
1849. augusztus 13. | A vil�gosi fegyverlet�tel Szerz�: Tarj�n M. Tam�s 1849. augusztus 13-�n tette le a fegyvert a G�rgei Art�r vezette feldunai hadtest Paszkievics f�herceg, az orosz intervenci�s er�k f�parancsnoka el�tt. Az 1848-49-es szabads�gharc gy�szos z�r�akkordja m�ig t�rt�nelm�nk egyik legf�jdalmasabb pontj�nak sz�m�t, amit – sajnos – az sem ellens�lyoz, hogy a honv�dek m�g az utols� pillanatokban is sz�mos tan�jel�t adt�k b�tors�guknak �s b�szkes�g�knek. Ferenc J�zsef cs�sz�r (ur. 1848-1916) �s I. Mikl�s orosz c�r (ur. 1825-1855) vars�i tal�lkoz�ja ut�n a Paszkievics vezette orosz er�k megindultak Magyarorsz�g fel�, ezzel a szabads�gharc sorsa gyakorlatilag megpecs�tel�d�tt. Az Ausztri�ba kiszor�tott, Haynau f�parancsnoks�ga alatt �ll� cs�sz�ri er�k �nmagukban is komoly kih�v�st jelentettek az ereje telj�ben harcol� Magyarorsz�g sz�m�ra, de azt 1849 j�niusa ut�n m�g a K�rp�tok keleti szorosain be�z�nl� 200 000 orosz katona is tet�zte. G�rgei, a honv�dseregek f�parancsnoka azt tervezte, hogy Kom�romn�l �s valahol az Alf�ld d�li r�sz�n, k�t pontban �sszpontos�tja a magyar er�ket, �s – megakad�lyozva az ellens�ges csapatok egyes�l�s�t – k�l�n-k�l�n feltart�ztatja a Magyarorsz�gra bet�r� seregeket.
A háború nem vala cél, csak eszköz a haza megmentésére… én leteszem a fegyvert, hogy békés polgártársaimat, kiket ezentúl megvédeni gyönge vagyok, mentsem meg legalább a háború iszonyaitól" – írta Görgei az orosz tábornoknak, és azt is jelezte: bízik a cár nagylelkűségében. Görgei tisztikarával augusztus 13-án átlovagolt az orosz táborba, majd kiadta a parancsot a fegyverletételre. Az orosz szemtanú szerint a gyalogosok, miután tisztelegtek, szomorúan levették magukról hadfelszerelésüket, és puskájukat gúlákba állították. A katonák búcsúzás közben sírtak, és megcsókolták ezredzászlójukat. A huszárok, megállítván lovukat, megölelték azokat, és zokogva búcsúztak tőlük. Kegyetlen volt az osztrák megtorlás Az oroszok a magyar katonákkal emberségesen bántak, de Paszkevics határozottan közölte: amnesztiában senki sem reménykedhet. A magyar honvédsereg utolsó egységei augusztus során adták meg magukat, Pétervárad és Komárom vára szeptemberben, illetve októberben tárgyalás útján került császári kézre.
A jól ellátott vár a világosi fegyverletétel után is kitartott, de az ellenállást céltalannak ítélő Klapka hosszas alkudozás után belement a kapitulációba. A szeptember 27-én megkötött egyezség szabad elvonulást garantált a védőknek, Magyarország legnagyobb erőssége október 7-én került osztrák kézre. A kormány augusztus 10-én Görgey javaslatára még egy utolsó, elkeseredett lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy felajánlja a koronát egy orosz nagyhercegnek. Kossuth és Görgey aznapi, utolsó találkozóján a tábornok közölte: ha Temesvárnál a magyarok győznek, egyesíti a sereget és megtámadja az osztrákokat, vereség esetén leteszi a fegyvert. Másnap, miután ismertté vált, hogy a honvédsereg döntő vereséget szenvedett, Görgey közölte, hogy a fegyverletételhez politikai és katonai teljhatalomra lesz szüksége. Némi alkudozás után Kossuth és a kormány – Szemere Bertalan miniszterelnök kivételével – lemondott, s a teljhatalmat a tábornokra ruházta át. Időközben a túlerővel szemben reménytelen helyzetbe került a feldunai hadsereg (29 889 fő, 9839 lóval, 144 löveggel): utánpótlásuk gyakorlatilag megszűnt, a gyalogságnak puskánként mindössze másfél lőszere maradt.
Az ajánlat a tiszteknek és a legénységnek teljes szabadságot biztosított. Görgei válaszát gróf Batthyány László főhadnagy és báró Mednyánszky Ede százados vitte meg Hruljovnak, amelyben tudatta, hogy egyezség esetén nemcsak a hadsereget, hanem a lakosságot is biztosítani kívánja. Július 24-én Alsózsolcán, özvegy Bory Miklósné Hellenbach Karolina bárónő útján Rüdigertől is udvarias hangú felszólítást kapott a fegyverletételre. Ezt az ajánlatot is elutasította a magyar politikai álláspontra hivatkozva, egyúttal tárgyalást javasolt a magyar kormány és az orosz cári udvar között, az orosz hadsereg közvetítésével. Mivel a orosz-magyar hadikövet-váltás incidens nélkül, kölcsönös ajándékozással, a diplomáciai szokások betartásával zajlott le, a magyar kormány, elsősorban pedig Kossuth Lajos komolyan reménykedni kezdett egy orosz-magyar különbékében. Július 30-án Szemere Bertalan és gróf Batthyány Kázmér vezetésével szabadságharcunk jogosságát kifejtő államiratot fogalmaztak meg és küldték el augusztus 5-én Görgeitől, Miloradovics orosz hadnaggyal az orosz táborba.